Brook szemszöge
Mr. Darwin próbált még egy kis figyelmet kérni tőlünk, hogy elmondhassa a további információkat, de mivel senki nem figyelt, jöhetett a B terv, vagyis én. A kétségbeesett dirihez siettem ( már amennyiben magassarkúban lehetett), és egy "fogjátok be és figyeljetek!" mondattal elhalgattattam az aulában lévőket. Mr. Darwin hálásan nézet rám, és kihasználva a csendet még elmondta a "a bővebb információt". Mr. Darwin elmagyarázta, mit jelent az, hogy " ő lát minket, de mi nem látjuk őt" dolog és, hogy a "szabad foglalkozás alatt" azt értette, hogy az udvaron és az aulában beszélgethetünk és valami csoda folytán tanulhatunk az óráinkra. Természetesen erre a kijelentésére, szokásos reakciót kapott tőlünk, vagyis kiröhögtük. Ezután már csak egy gyors köszönésre tellett és el is ment. Szegény diri, na mindegy.
Ezután visszamentem a többiékhez, akik csak rám vártak. (?) Ray, Tom, és Jake engem néztek és mosolyogva figyelték minden mozdulatom, amíg hozzájuk értem. Összefont karokkal vizslattam őket, és bármi megmozdulásra oda kaptam a fejem, de nem vettem észre semmi gyanyúsat...még.
-Oké, mit csináltatok? - fűrkésztem őket gyanyakvóan.
-Honnan veszed, hogy csináltunk valamit? - mosolygott tovább Tom.
-Mindig csináltok valami hülyeséget. Szóval?
-Brook - sóhajtott Ray - tudod, hogy szeretünk téged, mint, mint egy kishugot, de valamit tudnod kell. Szóval...izé - Ray közelebb lépett és a fülemhez hajolva, folytatta - most muszály lesz bosszútállnunk.
Döbbenten hátráltam pár lépést, de mielőtt elmenekülhettem volna, Jake-be ütköztem. A vöröske megfogta a vállamat, hogy ne tudjak elszökni, közben Ray és Tom lassan lépkedett felém. Nem, nem ilyedtem meg tőlük, mert csukott szemmel, hátra kötött kézzel, fél lábon állva is letudnám őket győzni. Már megszoktam az évek folyamán, hogy szivatnak, de eddig még nem sikerült nekik, hármuknak. Pedig ők hárman vannak és fiúk (!!!), én meg egyedül vagyok lány.
-Brook - kezdet bele hivatalos hangon Tom - mivel te lány vagy, ezért nem verhetünk meg, de -emelte fel a kezét, aféle "most jön a lényeg" formájában - tehetsz értünk egy engesztelő sziveséget.
Igen, ez jellemző. Ők nem verhetnek engem, de én verhetem őket, HA ezután teszek értük valamit. Nem, hogy megvernének a beszarik. Chh.
-Mégis milyen "engesztelő sziveség"-et? Ha már puhányok vagytok megverni, akkor legalább értelmes kérésetek legyen, mert tuti nem fogok táncolni nektek. -mutattam végig rajtuk.
A három polyáca sejtelmesen összenézet, majd rám. O-ó. Ez nem jó. Nagyon nem jó.
-Drága Brook. Ismered Kancsi-Karl-t...
-Ne nevezd így Kalt. - szóltam közbe.
-Szóval ismered - folytatta tovább Tom - Remélem felkészültél az esti randidra Karl- lal, mert ő már nagyon várja...khm az estét. - mosolygott össze a többiekkel.
Póker arccal néztem őket, ahogy jól szórakoznak rajtam, de belül majd' fel robbantam a dühtől. Gondolatban már mindegyiket jól tökön rugtam, de még hogy. Mondtam már hogy szeretem a drágákat? Nem? Sebaj.
- Szóval randid szerveztetek Karl-lal nekem. - bólintottak - Biztos jól fogom magam érezni vele. - mosolyogtam rájuk őszintén.
És valóban úgy gondoltam, ugyanis tény, hogy nem egy " szőke herceg, fehér lovon" tipus Karl, de kedves srác és jól el lehet vele beszélgetni.
Asszem' a szerencsétlen barátaim kapizsgálták, hogy valóban örülök a "randinak".
-Basszus! Ezt jól el csesztük. - kapott a fejéhez Ray.
- Miért? -értetlenkedett a hátam mögött Jake.
- Ember, Brook a nyomik védelmezője, persze, hogy örül annak, ha találkozik az egyikkel. -magyarázta Ray.
- Nem hiába barátkozok veletek. Csak úgy vonzom a nyomikat. - mosolyogtam rájuk bájosan.
- Talán...Dave-vel kellett volna összehozni...
- Nem jó, Brook összeverte egy hónapja. De Damon...
- Tavaly ősz, ebéd szünet. Jegelni kellett a tökeit. -emlékesztettem őket, hogy már egyszer már " randizott" a lábám és a nemiszerve tavaly. De szép emlék.
- Tényleg. Na és mi van Andy-vel? - kérdezte Jake.
- Három éve, karácsonyi ünnepség. Eltört a karja. -vágtam rá.
-Josh...
-Két éve, nyári túra. Hívni kellett a mentőt hozzá. - emlékesztem vissza.
- Brad?
- Tavaly nyár, park. Betőrt a koponyája. - mondtam.
-Na és Matt...?
- Matt? Őt még nem vertem agyon, vagyis nem randiztam még vele. -töprengtem. - Ó, de mégis találkoztunk már. Vagyis az öklöm találkozott már a bordáival.
- Oké, én feladom. - viharzott el Tom.
- Dettó. Nem lehet neki visszavágni. -engedt el Jake.
- Már csak te maradtál Ray. Esetleg van valami... H terved is velem? - léptem hozzá közelebb.
-RAY, GYERE MÁR! - kiabált utána Tom.
-Mindjárt jövök, addig maradj itt. - ment a többiek után.
Szerencsétlen párák. Fájhat nekik az, hogy nem tudnak nyerni ellenem. Nem baj, majd kiengesztem őket valahogy. Apropó fájdalom. Már nem érzem a lábamat a hülye cipőtől. Oké, amíg Ray a kongreszussal tárgyal, addig ledobon a lábamról ezt az izét.
Adam szemszöge
Barom Dan! Képes randizni egy csajjal, mint hogy bulizzon velem, ahol annyi csajt fektethetne meg amennyit akar. De nem, ő romantikus vacsorára megy egy kiscsajjal.
Na persze, gondolt rám is. Adott nekem " béke ajándékot", hogy ne unatkozzak, amíg ő csajozik. Ezzel az ajándékával nem barom lett, hanem hülye. Vagy hülye barom, ha összerakjuk.
A kis csomaggal nyitottam be a házunkba, ahol néma csend volt. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel és néma csendben osontam fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba. A csomagot azonnal eldugtam, hogy senki ne lássa meg, majd leültem a notbook- om elé és elinditottam rajta egy pörgős számot, amire gyorsan le tudok zuhanyozni, mert még reggel azt is elfelejtettem.
Röpke 20 perc alatt letusoltam és a szokásos dolgommal foglalkoztam, vagyis semmivel. Ha itthon vagyok mindig unatkozok. Anyám a jótündért játsza, a személyzet nem ér még beszélgetni sem, az állítólagos barátom meg átmen nyálgépbe.
Anyám este érkezett meg és ezt csak onnan tudtam, hogy boldogan kiabálta James nevét.
Sóhajtva álltam fel az ágyamról és lementem anyámhoz, hogy legalább valami életjelet adjak magamról. A lépcső felénél jártam amikor meghallottam egy újabb hangot, az anyám és James hangja mellett. Érthetetlenül haladtam tovább a nappaliba, ahol az egész személyzet ott volt. Mi van itt?
Khmm... -köszürültem meg a torkomat.
Mindenki azonnal elhalgatott és rám szegezte a figyelmét. Anyám szólalt meg először.
-Adam! Nem Daniel-nél kellene lenned?
-Randin van. -magyaráztam -Mi folyik itt?
-Oh. Most, hogy itt vagy, szeretnék bemutatni neked valakit...
